Mi más is lehetne, mint az, hogy a csapatunk nagy része elvégezte a 40 órás tűzoltó tanfolyamot, ahol mindenki sikeresen le is vizsgázott.

Ez úton szeretnék gratulálni mindenkinek a sikeres vizsgához. Én nem vizsgáztam - mert már több, mint 10 éve megvan a vizsgám - de ahogy végigkísértem az egész tanfolyamot, örömmel láttam, hogy lelkesen és kitartóan tanult és gyakorolt mindenki. Külön köszönetet érdekel az Oroszlányi tűzoltóság hozzáállása és példamutató oktatási készsége.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy közzétegyem-e azoknak a névsorát, akik most végeztek. Személyiségi okokból ezt nem teszem, de azért felsorolnék mindenkit:

F. Csaba

M. Csaba

G. András

H. Tamás

K. Zsombor

M. Erika

P. István

Sz. Zoltán

És egy kis ajándék a végére:  :)

Megvan az 1000 leütés :)

Ugyan többet szerettem volna idénre, de ez sem rossz. Azért a napi 2 látogató átlagban megvan, érdekes, hogy új esemény bejegyzésekor általában megugrik kissé a látogatók száma. Pedig sehol sincs publikálva, hogy éppen mikor lesz új cikk :) 

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek!

Figyelem!

Ez egy gyors bejegyzés lesz: végre ismét van ügyvédünk, aki megfelelően tudja képviselni az érdekeinket. Már neki is állt intézkedni, úgyhogy hajrááááá! :)

Sajnos eléggé régóta nem volt új bejegyzés a blogon. EZ MOST megváltozik :)

Aki azt várja, hogy egetverően új dolgokat fogok írni, csalódni fog. Két nagy esemény volt, ami az elmúlt hónapokban leginkább megemlékezésre jogosult.

Az első, hogy az Egyesület elnökének új állása van, konkrétan nekiállt mentőzni. Reményeim szerint a továbbiakban ezzel megszabadulok az EÜ "áldásaitól". Szívesen csináltam, de nem igazán éreztem a magaménak, amolyan kiegészítő tevékenység volt. 

A második esemény, hogy a TURUL mentőcsoport szervezésének köszönhetően az Egyesületből 9 főnek lesz 40 órás tűzoltó tanfolyami végzettsége az eddigi 2 fő helyett. Ez persze csak papír egyenlőre, de a tagok lelkesedését elnézve, nyitottak a további gyakorlati ismeretek megszerzésében.

Hosszas megbeszélés(ek sorozata) után sikerült megállapodnunk az Egyesület új logójáról. Lássuk be, nem könnyű egy teljesen új jelképet kitalálni, azt hiszem, hogy nem is sikerült maradéktalanul megfelelni mindenkinek, dehát ez van, illetve ez lesz. Egyenlőre kettő fajta logó van a végső tervezetben, majd kiderül, hogy melyik lesz használatban....

Rutinos olvasóim számára nem újdonság, hogy az Egyesületünk tagja a Turul mentőcsoportnak. Az idei, kiemelkedően nagy dunai árvíz idején az Egyesület a Turullal és nélküle is nem kevés órát teljesített eme természeti katasztrófa elleni védekezésben. Az OKF (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság) is (f)elismerte, hogy a védekezés során mennyit tettek az önkéntesek, így szervezett egy nagy ünnepséget, mely keretében kitüntetéseket adtak át. Az eseményt a KOK-on rendezték meg, becslésem szerint 400 fő körüli meghívottal. Mi igen fontos szerepet kaptunk, zászlókísérők lehettünk. :) 

Indulás reggel 5-kor (!), reggeli a KOK-on hattól hétig, majd véget nem érő gyakorlás: kétszer vettük végig az eseményeket, hogy élesben minden tökéletesen menjen. Természetesen a tűző napon. Volt értelme, mert mint önkéntesek, nem voltunk túlzottan tisztában azzal, hogy mikor mit is kellene csinálni, a zászlókíséretről meg csak halovány fogalmunk volt. A harmadik nekifutásra (11-től), kezdődött az éles ünnepség, amely igen színvonalasra és látványosra sikerült. Az egésznek volt egy kis retró feelingje, jó volt visszacsöppenni kicsit abba az időbe, amikor még sokkal nagyobb szerepe volt ezeknek az ünnepségeknek. Találkoztunk Bakondi György tü. altábornaggyal, akit eddig csak a tévében láttam, valamint jelen volt az összes KI (katasztrófavédelmi igazgatóság) igazgatója is, az OKF vezetősége, szóval nagyjából Mindenki, aki a katasztrófavédelemnél valamilyen kiemelkedő tisztséget tölt be.

Csapatunk, a Turul mentőcsoport, mint -béna megfogalmazás szerint- hivatásosok (KEM-KI) által létrehozott önkéntes mentőcsoport szerepelt az ünnepségen. Tavaly kaptunk csapatzászlót és most erre kaptunk egy szalagot. Leginkább a tűzoltók részére volt jutalomosztás is, a Fejér mentőcsoport is kapott csapatzászlót, valamint sz összes KI és az általuk szervezett mentőcsoport kapott szalagot. 

Ismét nagy lendülettel álltunk neki a gyakorlatnak :)

Szeretném ismételten megköszönni a Vértesi Erőműnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a "romokat", gyakorlás céljából. Csapatunk egyik legújabb tagja (legyen Lali), is elindult a tanulás rögös útján. 

Az OKF által kiírt pályázatnak köszönhetően, végre szert tettünk az utolsó csomagunkra is. Ebben leginkább alpinista eszközök voltak. Sisakok, kötelek, karabinerek, 2 db STOP, köztes, kesztyűk, hordtáska és mászógép. Nem kevés új eszköz, szombaton rögtön neki is láttuk, hogy ki tudjuk ezeket próbálni. Kimentünk a romokra (köszönet a Vértesi Erőműnek), majd az új emberek oktatásával kezdtük a foglalkozást. 2 oktató és 2 tanuló volt, így eléggé gördülékenyen folyt az oktatás. Szokás szerint a csomókat, illetve a kötelek típusait, felépítését vettük számba. Mivel az új emberkéknek eléggé tömény volt még az anyag, kb. 2 óra megfeszített koncentráció után jött a kellemesebb rész, fent a már nem használt toronyban standot építettem, hogy lehessen gyakorolni az ereszkedést.

Mindenki túlélte :)

Végre-végre-végre sikerült megcsinálnom a fotógalériát. A "középső" sávban link-by-link módszerrel a picasa (ami google+ már) nem kevés albumából pontosan 2061 db fénykép került feltöltésre. Ehhez kis stílusváltás is kellett, de így is szép a blog, szerintem. Hát mindenkinek jó képnézegetést.  :)

Az új kapitány ruhástul a vízbe vetette magát a fedélzetről és teljes sebességgel úszni kezdett. A volt vízimentő, szemét mindvégig az áldozaton tartva, egyenesen a lehorgonyzott vitorlás és a strand között úszkáló tulajdonos pár felé tartott. “Szerintem azt hiszi, fuldoklasz” mondta a férj a feleségének. Egymást fröcskölték a vízben és a feleség sikított, de mostanra már a lábukon álltak a nyakig érő vízben. “Jól vagyunk, mit csinál ez az ember?” kérdezte a feleség mérgelődve. “Minden rendben velünk!” kiabálta a férj, kezével is intve, hogy menjen el, de a kapitány keményen úszott tovább. ”Félre!” üvöltött rá a férjre, ahogy a meglepett tulajdonosok között elúszott. Közvetlenül mögöttük, alig három méterre tőlük kilenc éves lányuk fuldoklott a vízben. A vízfelszín felett, a kapitány kezei közt immár biztonságban, kitört belőle a sírás: „Apa!”