Az új kapitány ruhástul a vízbe vetette magát a fedélzetről és teljes sebességgel úszni kezdett. A volt vízimentő, szemét mindvégig az áldozaton tartva, egyenesen a lehorgonyzott vitorlás és a strand között úszkáló tulajdonos pár felé tartott. “Szerintem azt hiszi, fuldoklasz” mondta a férj a feleségének. Egymást fröcskölték a vízben és a feleség sikított, de mostanra már a lábukon álltak a nyakig érő vízben. “Jól vagyunk, mit csinál ez az ember?” kérdezte a feleség mérgelődve. “Minden rendben velünk!” kiabálta a férj, kezével is intve, hogy menjen el, de a kapitány keményen úszott tovább. ”Félre!” üvöltött rá a férjre, ahogy a meglepett tulajdonosok között elúszott. Közvetlenül mögöttük, alig három méterre tőlük kilenc éves lányuk fuldoklott a vízben. A vízfelszín felett, a kapitány kezei közt immár biztonságban, kitört belőle a sírás: „Apa!”

“Honnan tudhatta a kapitány – 15 méterrel távolabbról – azt, amit az apa 3 méterről sem ismert fel? A vízbefulladás nem jár azzal a vad, fröcskölő segélykiáltással, amire a legtöbb ember számít. A kapitányt szakértők és hosszú évek tapasztalata képezték ki arra, hogy felismerje a vízbefúlást. Az apa ugyanakkor televízióból tanulta, hogyan is néz ki a vízbefúlás. Ha gyakran töltesz időt vízen, vagy víz közelében (azaz: ez szinte mindannyiunkra igaz) akkor tudnod kellene neked is és a legénységednek is, mire figyeljetek, ha bárki is vízben van. A kislány, amíg el nem sírta magát „Apa!”, egy hangot sem ejtett. Mint a parti őrség volt vízimentőjét, engem ez a történet egyáltalán nem lepett meg. A vízbefúlás a legtöbb esetben egy megtévesztően csendes esemény. A vízfelszín karokkal történő erőteljes csapkodása és a hangos kiáltozás, ezek a vízbefúláshoz kapcsolt drámai jelzések, amiket a televízióból megtanultunk, a való életben ritkán fordulnak elő.

Az ösztönös vízbefúlási reakció (The Instinctive Drowning Response)– Dr. Francesco A. Pia nevezte el így – az, amit a vízben lévő ember tesz azért, hogy vélt vagy valós fulladását elkerülje. És ez nem úgy néz ki, mint amire a legtöbb ember számít. Nincs semmiféle csapkodás, nincs erőteljes karlengetés, nincs integetés, sem kiáltozás, semmiféle segélykérés. Ahhoz, hogy képet kapj arról, hogy a felszíni vízbefúlás mennyire egy drámaiatlan, csendes esemény, fontold végig ezt: a vízbefúlás a 15 év alatti gyerekek balesetből származó elhalálozásának második
leggyakoribb oka (a járműbalesetek után). A közel 750 gyermek közül, akik az elkövetkező évben vízbe fúlnak közel 375 fog a szüleitől vagy más felnőttől mintegy 20 méteren belül vízbe fúlni. Ezeknek a vízbefulladásoknak a 10 százalékában a felnőtt végig fogja ezt nézni, anélkül, hogy tudná, mi történik (forrás: CDC). A vízbefúlás nem látszik vízbefúlásnak – Dr. Pia a parti őrség „On Scene” folyóiratának cikkében leírta az ösztönös vízbefúlási reakciókat, melyek a következők:

1. Kevés kivételtől eltekintve a fuldokló emberek fiziológiailag képtelenek segítségért folyamodni. Légzőrendszerünk légzésre van kitalálva. A beszéd másodlagos funkció. A levegővételnek meg kell történnie ahhoz, hogy a beszéd létrejöhessen.

2. A vízben fuldokló ember szája felváltva süllyed alá és tűnik fel újra a vízfelszínen. A vízben fuldokló ember szája nincs kellő ideig a vízfelszín felett ahhoz, hogy kilélegezzen, belélegezzen, majd segítségért kiáltson. Mikor szája a vízfelszín fölé ér gyorsan ki- majd belélegzik, mielőtt szája ismét a vízfelszín alá nem süllyed.

3. A vízbefúló emberek nem tudnak segítségért integetni. A természet ösztönösen arra készteti őket, hogy karjaikat oldalirányba széttárják és velük a vízfelszínre nyomást gyakoroljanak. A vízfelszínre történő nyomásgyakorlás teszi lehetővé a fuldoklóknak, hogy testüket a vízen tartsák annak érdekében, hogy szájukat kiemelhessék levegővételre.

4. Az ösztönös vízbefúlási reakció során a vízben fuldokló ember képtelen karjainak mozdulatait akaratlagosan kontrollálni. Fiziológiailag, a vízfelszínen maradásáért küzdő fuldokló ember nem tudja a fuldoklást megállítani vagy akaratlagos mozdulatokat tenni, nem tud integetni, elindulni a vízimentő felé vagy egy mentőeszköz felé nyúlni.

5. Az ösztönös vízbefúlási reakció elejétől a végéig a fuldokló ember teste függőlegesen áll a vízben, hatékony lábtempó egyetlen jelene nélkül. Amennyiben egy képzett vízimentő meg nem menti, a fuldokló ember a víz alá süllyedés előtt mindössze 20 – 60 másodpercig képes a víz felszínén maradni.

(Forrás: „On Scene” folyóirat : 2006 Ősz (14. oldal))

Mindez nem jelenti azt, hogy egy segítségért kiáltó és vízben vergődő ember nincs igazi bajban – ők épp egy vízi pánikhelyzetet (aquatic distress) élnek át. Ez nem mindig jelentkezik az ösztönös vízbefúlási reakció előtt, s rövid ideig tart – de az igazi vízbefúlással ellentétben, a vízi pánikhelyzet áldozatai képesek a saját megmentésükben segédkezni. El tudják kapni a mentőövet és egyéb mentési eszközöket.

• A következő jelekre is figyelj, amikor emberek vannak a vízben:
• A fejük mélyen a vízben, szájuk a víz szintjén van
• Hátraszegett fej, nyitott száj
• Üveges szemek, üres tekintet, nem képes fókuszálni
• Csukott szemek
• Homlokba vagy szembe lógó haj
• Nem használja lábait – függőleges pozícióban áll
• Hiperventillál vagy kapkodja a levegőt
• Megpróbál úszni egy meghatározott irányba, de nem jut előre
• Megpróbál a hátára fordulni
• Úgy tűnik, mintha egy láthatatlan létrán akarna felmászni.

Tehát ha a hajó legénységének egy tagja a vízbe esik, és úgy tűnik, minden rendben van vele, ne legyél ebben olyan biztos. Néha a legáltalánosabb jele annak, hogy valaki fuldoklik az az, ha nem látszik, hogy ő fuldoklik. Úgy látszhat, hogy egyszerűen csak tapossa a vizet és néz fölfelé a fedélzetre. A legjobb mód, hogy meggyőződj róla? Kérdezd meg: “Minden rendben?” Ha képes erre válaszolni – akkor valószínűleg rendben van. Ha üres tekintettel néz rád, akkor kevesebb, mint 30 másodperced van arra, hogy elérd őt. Kedves szülők – a vízben játszó gyerekek hangoskodnak. Ha csendben vannak, menjetek oda hozzájuk, derítsétek ki miért!

Forrás: mariovittone.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.